Bujdokolva járok

Szerző: Endrődi Sándor

Bujdokolva járok bércet, rónaságot, vadon erdőséget.
Rongyos a dolmányom, könny csorog orcámon,
sír bennem a lélek.
Nem kérek én tőled termő, nagy mezőket, édes szülőhazám...
Csak egy kicsiny helyet, hová a fejemet
békén lehajthatnám.